A NatWest már nem a brit adófizetők tulajdona – 17 év után vajon biztonságosabbak a bankok a csődtől?

A brit pénzügyminisztérium bejelentette, hogy eladja az utolsó részesedését a NatWest Groupban, ezzel a bank teljesen magánkézbe kerül, majdnem két évtizeddel azután, hogy a 2008-as pénzügyi válság idején a közpénzekből történő megsegítése érdekében állami beavatkozásra volt szükség. Ez a lépés szimbolikus véget jelent egy drámai fejezetnek a brit banki történelemben. Az események 2008. október 13-án, hajnalban kezdődtek, amikor Alistair Darling pénzügyminiszter aludni tért, míg egy hivatalnokokból álló csapat a legnagyobb állami beavatkozás részleteit véglegesítette a második világháború óta. A következő reggel bejelentette a mentőcsomag első részletét, amely a adófizetőknek több mint az egész védelmi költségvetésébe került. A kormány összesen 45 milliárd fontot (a mai értéken 73 milliárd fontot) költött a Royal Bank of Scotland (RBS) 84%-os részesedésének megvásárlására, amely most a NatWest Group része. Az RBS mérlege abban az időben meghaladta az Egyesült Királyság gazdaságának teljes méretét, és összeomlása súlyos következményekkel járt volna.

Azonban a kérdés most az, hogy miért tartott 17 évig, mire a pénzügyminisztérium eladta az utolsó részesedését? Az eltelt évek alatt újabb kockázatok merültek fel, például a kibertámadások veszélye, és ez felveti a kérdést, hogy mennyire sebezhetőek a brit bankok a jelenlegi helyzetben. Továbbra is „túl nagyok, hogy megbukjanak” – ahogyan 2008-ban emlegették őket – és ha újabb pénzügyi válság következne be, ismét szükség lenne-e az adófizetők segítségére?

A NatWest Group jelenlegi elnöke, Rick Haythornthwaite a BBC-nek nyilatkozva kifejezte a bank és alkalmazottai háláját a 2008-as beavatkozásért. Hangsúlyozta, hogy a közpénz megmentette a bankot, és ezzel védte a milliónyi vállalkozást, otthonteremtőt és megtakarítót. Azóta sok minden megváltozott. A 2008-as válság óta 1,5 trillió fontnyi kintlévőség tűnt el, több tízezer munkavállaló vesztette el munkahelyét, és körülbelül 10 milliárd font közpénz soha nem térül meg. Bár a kormány által költött összeg rossz befektetésnek tűnik, a volt kormányzati tanácsadó, Baroness Shriti Vadera elmondta, hogy ez nem volt egy tipikus befektetés, hanem egy mentőakció.

A bankok összeomlásának következményei súlyosak lettek volna. Gordon Brown akkori miniszterelnök még arról beszélt, hogy katonákat kell az utcákra küldeni. Az RBS nem volt egyedül a válságban, a világ más bankjai is hasonló nehézségekkel küzdöttek. Az Egyesült Államok lakáspiaci válsága óriási mennyiségű rossz hitelt szült, és a bankok megálltak a kölcsönzésben, ami világszerte pénzügyi rendszer összeomlását idézte elő.

A kormány a 2008-as válság idején az RBS-t nemcsak megmentette, hanem igyekezett stabilizálni a gazdaságot is. Andrew Bailey, a Bank of England kormányzója elmondta, hogy ha az állam nem nemzeti bankként beavatkozik, a költségek „kiszámíthatatlanok” lettek volna. A brit bankok helyzete azóta javult, hiszen most már több tőkét tartanak, és szigorúbb stresszteszteken esnek át, hogy felkészüljenek a jövőbeli válságokra.

Ma azonban új kockázatok merültek fel, például a kibertámadások, amelyek súlyos következményekkel járhatnak, ha a banki funkciók, mint a vállalati hitelezés vagy az ATM-ek, leállnak. Az újságírók és közgazdászok egyetértenek abban, hogy a brit bankok jelenlegi helyzete sokkal stabilabb, mint 2008-ban volt, de a jövőbeli események és a digitális banki világ fejlődése új kihívások elé állíthatják őket. Az ügyfelek bizalma a bankokban elengedhetetlen, és minden problémás helyzet, mint például a banki roham, új megoldások keresésére sarkallja a pénzügyi szektort. Az RBS története tehát nemcsak egy bank felemelkedéséről és bukásáról szól, hanem a brit pénzügyi rendszer rezilienciájának és állami beavatkozásának összetett viszonyáról is.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cd0l4l4kpnko