Trump hátat fordított az amerikai gazdasági hatalom alapjainak – a következmények zűrzavart ígérnek

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke, újabb „falat” épített, ezúttal azonban nem a bevándorlás megakadályozására, hanem a munkahelyek és a gazdasági tevékenységek megvédésére. A közelmúltban bejelentett döntése, amely legalább 10%-os vámokat vezetett be szinte minden beérkező termékre, olyan védelmi mechanizmus, amelynek célja, hogy a munkalehetőségeket az Egyesült Államok határain belül tartsa, nem pedig a bevándorlókat távol tartsa. Ezt a lépést a történelem tükrében érdemes értelmezni, mivel a védővámok mértéke egy évszázadra visszanyúló protekcionista politikát idéz elő. Az Egyesült Államok ezzel a döntéssel a G7 és G20 országok fölé emelkedett a vámbevételek tekintetében, olyan országok szintjére kerülve, mint Szenegál, Mongólia vagy Kirgizisztán.

Az események nem csupán globális kereskedelmi háborút indítottak el, vagy pánikot okoztak a tőzsdéken, hanem azt is mutatták, hogy a világ egyik vezető hatalma, amely a globalizáció folyamatát korábban támogatta, most visszafordul attól. Trump bejelentésében nagy hangsúlyt kapott az 1913-as év, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámokat. Ekkor még a kormányzatot főként vámokból finanszírozták, és a protekcionizmus volt az irányadó gazdasági elv. A Fehér Ház tanulsága az volt, hogy a magas vámok „nagyot tettek” Amerikáért, és ezzel indokolták a jövedelemadó szükségtelenségét.

A globalizáció és a szabad kereskedelem alapját a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei képezik, különösen az 1817-es összehasonlító előny elmélete. A lényeg, hogy az egyes országok különböző termékek előállításában jeleskednek, és ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobban teljesít, akkor a világ gazdasága összességében jobban jár. Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljesen elkötelezett a globalizáció mellett, és a mostani vámok bevezetése is ezt az ellenállást tükrözi. A vámok mértékének kiszámítása mögött álló logika a kereskedelemi egyenlőtlenségek kiigazítására irányult, ami azt jelenti, hogy ha egy ország több árut ad el az Egyesült Államoknak, mint amennyit az Egyesült Államok onnan vásárol, az „csalásnak” minősül.

A Fehér Ház szerint a vámok célja az, hogy a kereskedelmi hiányt, amely jelenleg 1,2 trillió dollárra rúg, nullára csökkentsék. A vámok bevezetése leginkább azokat az országokat célozza meg, amelyek kereskedelmi többlettel bírnak, nem pedig a kereskedelmi akadályokkal rendelkező államokat. Ez a megközelítés a globális kereskedelmi rendszerben a gyengébb, feltörekvő gazdaságokat célozza, amelyek nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal. Ugyanakkor az Egyesült Államok szolgáltatási szektora, amely 280 milliárd dolláros többletet mutat a pénzügyi szolgáltatások és a közösségi média területén, nem került figyelembe vételre a számítások során.

A közelmúlt eseményei azt is megmutatták, hogy a globalizáció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a gazdag országok nem tudtak feljebb lépni az értékláncban, míg a szegény országok a legegyszerűbb termékek előállítására kényszerültek. A kereskedelmi feszültségek fokozódásával más országok is döntéseket hoznak, hogy támogassák a kereskedelmi áramlásokat, amelyek az Egyesült Államok gazdasági növekedésének alapját képezik. A világ fogyasztói is lehetőségekkel rendelkeznek, és a nagy amerikai cégek, amelyek a kelet-ázsiai ellátási láncokra építettek, most komoly kihívásokkal néznek szembe. A tőzsdei árfolyamok csökkenése és a gazdasági növekedés lassulása jelezheti a közelgő recessziót, amit a tőzsde máris figyelemmel kísér.

A helyzet tehát bonyolult és ellentmondásos. Az Egyesült Államok védővám politikája, amely a korábbi szabad kereskedelmi megállapodásokat kérdőjelezi meg, nemcsak a hazai ipart érinti, hanem a globális kereskedelmi viszonyokat is felforgathatja. Ahogy az elnök az átmeneti védővámok bevezetésével próbálja visszahozni a munkahelyeket, úgy más országok is új szövetségeket kereshetnek, hogy csökkentsék az Egyesült Államokkal való kereskedelmi függőségüket. A kereskedelmi háborúk dinamikája és a piacok reakciói továbbra is várhatóan formálják a globális gazdasági tájat a következő években.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cp34nkj1kv2o