Trump elfordult az amerikai gazdaság alapjaitól – a következmények kaotikusak lesznek
Donald Trump ismét megépítette a maga falát, és azt hiszi, hogy mindenki más fogja azt megfizetni. Azon döntése, hogy legalább 10%-os vámokat vet ki szinte minden beérkező termékre az Egyesült Államokba, lényegében egy olyan falat képez, amely a munkát és az állásokat hivatott megvédeni az ország határain belül, nem pedig a bevándorlókat kívánja távol tartani. E fal magasságát történelmi kontextusba kell helyezni. Ez egy évszázadra visszavezeti az Egyesült Államokat a protekcionizmus világába, és a G7 és G20 országok fölé emeli a vámbevételek szintjét, olyan országokkal egy szintre hozva, mint Szenegál, Mongólia és Kirgizisztán.
A hét folyamán nem csupán egy globális kereskedelmi háború kezdődött, vagy a tőzsdék összeomlásának szikrája gyúlt ki, hanem a világ szuperhatalma határozottan hátat fordított a globalizáció folyamatának, melyből az utóbbi évtizedekben jelentős hasznot húzott. Ezzel a lépéssel a Fehér Ház elfordult a hagyományos közgazdaságtan és diplomácia alapelveitől is. Trump bejelentésében gyakran említette 1913-at, amikor az Egyesült Államok bevezette a szövetségi jövedelemadót és jelentősen csökkentette a vámokat. Ezt megelőzően az Egyesült Államok állami bevételeit túlnyomórészt a vámok biztosították, és a védekező politika nem volt titkolva, Alexander Hamilton, az első pénzügyminiszter stratégiájának megfelelően.
A Fehér Ház által levont tanulság az volt, hogy a magas vámok tették naggyá Amerikát, és ezzel párhuzamosan nem volt szükség szövetségi jövedelemadóra. Az Atlanti-óceánon túl a globalizáció és a szabadkereskedelem alapját a 19. századi brit közgazdász, David Ricardo elméletei képezik, különösen az 1817-es komparatív előny elmélete. Az alapelv az, hogy az egyes országok különböző dolgok előállításában kiemelkedőek, saját természeti erőforrásaik és népességük találékonysága alapján. A világ és az abban élő országok összességében jobban járnak, ha mindenki arra specializálódik, amiben a legjobb, majd szabadon kereskedik. Az Egyesült Királyságban ez a politikai és gazdasági kapcsolatok sarokköve. A világ többi része is hisz a komparatív előnyben, amely a globalizáció intellektuális magját képezi.
Az Egyesült Államok azonban soha nem volt teljesen elkötelezett ennek az elméletnek a mellett. A hét eseményei egyértelműen mutatták, hogy a kereskedelmi képviselő által létrehozott számítások a vámok mértékének megállapítására nem tükrözik a valóságot. A Fehér Ház elmondta, hogy a számításokat a bürokratikus terhek és a valutamanipuláció figyelembevételével állították össze. A közelgő sajtótájékoztató előtt egy magas rangú hivatalnok nyíltan elmondta, hogy ezek a vámok egyedi országokra szabottak, és a gazdasági tanácsadók által számolt modellek alapján készültek. A Fehér Ház szerint a kereskedelmi deficit, amelyet az Egyesült Államok tapasztal, a „tisztességtelen kereskedelmi praktikák összegének” eredménye, így a több árut eladó országok „csalóként” kerülnek be a vámok alá.
Ez a megközelítés világos célokat tűz ki: az Egyesült Államok 1,2 billió dolláros kereskedelmi deficitjét, és a legnagyobb országok deficitjeit nullára csökkenteni. Az egyenlet célzottan azokat az országokat vette célba, amelyek kereskedelmi többlettel rendelkeznek, és nem azokat, ahol jól mérhető kereskedelmi akadályok találhatók. E politika célpontjává váltak a szegény országok, feltörekvő gazdaságok és apró, lényegtelen szigetek, amelyek adatai alapján a számítások készültek. A különféle országok közötti kereskedelem alapját az képezi, hogy különböző termékek előállításában más-más képességekkel és erőforrásokkal rendelkeznek.
A Trump-adminisztráció a globalizációval szembeni elutasítást hangsúlyozza, különösen a Kínával kapcsolatos „Kína sokk” elmélet révén. 2001-ben Kína belépett a Világkereskedelmi Szervezetbe, és ezzel átalakította a globális gazdaságot. Az Egyesült Államokban az életminőség, a növekedés és a tőzsdék virágzása figyelhető meg, de a gyártási kapacitások jelentős része Kelet-Ázsiába került. A Trump-adminisztráció most arra törekszik, hogy visszahozza ezeket a munkahelyeket, nemcsak a Rust Belt térségébe, hanem az Egyesült Államok egész területére.
A jövő kérdése, hogy ez a politika mit jelent a globális kereskedelmi rendszer számára, és hogy a többi ország miként reagál a megváltozott amerikai kereskedelmi politikára. Az Egyesült Államok számára mostantól nem csupán David Ricardo elméletei a mérvadók, hanem a saját belső politikai választásai is. Az elkövetkező időszakban világos, hogy más országok is választani fognak, hogyan reagálnak az Egyesült Államok új protekcionista intézkedéseire, amelyek hatásai messze túlmutathatnak a határokon.
Ezeket is érdemes megnézni
A mesterséges intelligencia szerepe a jövő alakításában
A silány sportfelszerelések egyre drágábbá teszik a piacot
